A kiállításról általánosságban
Kiss Géza Ormányságát bemutató kiállításunk a második életrajzi és néprajzi kiállítás a régi református parókia falai között. Jelen kiállítás előzményét az Ormánsági Hagyományápoló Társaság készítette, amely az épület több termében mutatta be a falu nagy szülöttjének munkásságát és az Ormánság néprajzi értékeit. Igyekeztünk a régi kiállítás muzeológiai koncepcióját, az abban felvonultatott tárgyi anyagot is figyelembe véve megalkotni az újat. Az újraformálás természetesen kompromisszumokkal járt, hiszen az épületegyüttes egésze megújult, és részben funkcióváltáson ment át. A főépületben egyetlen helyiség, az emlékszoba maradt meg kiállítási helyszínként. Az épület más tereit csak szimbolikusan vontuk be a kiállításba: a csoportszobákban az Ormánság mindennapi életéből ízelítőt adó nagyméretű faliképeket helyeztünk el; a gyülekezeti teremben a mára lebontott, ám páratlan építészeti emléket képviselő kemsei templom karzatkazettáiból készítettünk installációt; a templomban egy kamarakiállítást hoztunk létre, amely az előző kiállításból megmentett jellegzetes ormánsági fejfákat és a vidékre jellemző temetkezési szokásokat mutatja be. Mindezeket kiegészítendő, az épületegyüttes több pontján magyarázó tablókat, információs táblákat helyeztünk el, így a toronyalján, az udvarban és a tornácon is.
Képek
Az Ember és az Alkotó
A kiállítás központi tere az emlékszoba. Kiss Géza életét és munkásságát négy saroktérbe rendezve, négy különböző nézőpontból jelenítettük meg, ezekben négy jellegzetes tárgy is megtalálható, kapcsolódva a sarkok eszmei mondanivalójához. A helyiségbe lépve bal kéz felől (a „szökrönyben”) Kiss Géza családját, gyermekkorát mutatjuk be. Itt az egyik legfontosabb szándékunk az volt, hogy az Ember arcélét rajzoljuk meg. Ehhez korábban nem közölt, családi körben megörökített fotókat és történeteket is felhasználunk, hogy ne csak az ormánsági nép „nagy tudós fiát”, de a szeretetteli apát, a hívekért áldozatokat hozó lelkészt, az aggódó és kétségek között gyötrődő Embert, és családi hátterét, felmenőit is megismerhessük.
Az ajtóval szemben lévő sarok („asztal”) az író, alkotó, kutató személyiség mindennapi munkaterét idézi elénk. Itt megismerhetjük a Pápán és Németországban pallérozódó, majd szülei öregsége miatt hazatérni kényszerülő lelkészt, aki a fényes karrier ígéretét hátrahagyva szülőfalujában teljesít hivatást. Innen meríti néprajzi anyagát, és lesz országosan is ismert néprajzkutató. De itt találkozhatunk a népéért, földjéért (és a magyarságért) aggódó lelkésszel, közéleti szereplővel is, aki széles kapcsolatrendszert épített ki. Írók, költők, tudósok zarándokoltak el hozzá, felelősséggel telten mutatta meg nekik asztalfiókjainak tartalmát. Írt, levelezett, vitacikkeket jegyzett és konfliktusokat is vállalt igazáért. Az asztal feletti tékában Ormánsággal kapcsolatos könyveket talál a látogató. A könyvek kézbe vehetők, olvashatók! Kérjük tisztelje meg Kiss Géza emlékét azzal, hogy a könyveket olvasás után a könyvespolcra visszahelyezi!
„Aki lámpást gyújt, nem takarja le edénnyel, ágy alá sem rejti, hanem a lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.” Lukács 8,16
Képek
Stelázsi és hászé – az emlékszoba különleges terei
A bejárattal átellenben lévő sarok („stelázsi”) az emberformáló lelkészi hivatás hétköznapi oldalát, jelesebb tárgyait és a szolgálattal járó kulturális és pedagógiai feladatokat mutatja be. A kihúzható fiókokban az egyházi adminisztráció jellegzetes irataiból adunk ízelítőt, és villantunk fel mozaikkockákat az Ormánság nagy lelkészeinek életéből. Itt ismerkedhetünk meg Kiss Géza kiemelkedő népzenei gyűjtéseivel is.
A bejárattól jobbra látható sarok („hászé” – ’padlás’) az Ormánysági tájszótár és az Ormányság c. munkájának esszenciáját, Kiss Géza néprajzi kutatásainak eredményeit adja közre. Tárgyak, szavak, történetek hihetetlen gazdagságát nyújtó könyveinek lényegét az ún. „szó és a tárgy” elvének figyelembevételével néhány témakörön, kivételesen gazdag példán keresztül érzékeltetjük. A helyben gyűjtött tárgyak részben állományvédelmi okokból, másrészt a paraszti világ „elmúlásának” kifejezése miatt kerültek a szimbolikus hászészébe (’padlásszélbe’), hogy ezáltal is a mindenkori kutatói munka módszerességének a fontosságát hangsúlyozzuk.
Tartalmas és elmélyült tájékozódást kívánunk mindenkinek!
A kiállítás kurátorai: Kurucz Réka, Máté Gábor, Pulszter Zsuzsanna
Készült: 2023-2024.