Kákics szülöttje és református lelkipásztora volt Kiss Géza (1891-1947), az Ormánság népművészetének, néprajzának és nyelvjárásának híres kutatója. Ő hívta fel a figyelmet a hagyományos ormánsági egygyermekes családmodell, az „egykézés” következményeire, és a társadalmi jelenség okait kutatva elszántan küzdött a térséget fenyegető elnéptelenedés ellen.

Kiss Géza Pápán és Lipcsén hallgatott teológiát, 1913 és 1914 között a Kálvin téren kapott segédlelkészi állást. S bár ígéretes lelkészi és tudományos pálya várta a fővárosban, 1915-ben édesapja, a szintén református lelkész Kiss József hívására hazatért a kákicsi parókiára. A kákicsi gyülekezet lelkészeként szolgált 1915-től haláláig. A kisfalusi élet okozta kihívások, mindennapi gondok, szellemi magány ellenére Kiss Géza nem adta fel lelkipásztori, népnevelői tevékenységét, s ezek mellett elkötelezetten kutatta az Ormánság néprajzát és népművészetét. Évtizedes kutatásainak eredményét 1937-ben kiadott Ormányság című művében összegezte. Ekkor kezdett neki az ormánysági tájszótár megírásának, melyet már nem tudott befejezni.

Kiss Gézának és az Ormánságért végzett elhivatott munkájának állít emléket az emlékházban látható kiállítás, mely 2024-ben nyílt meg a Dunamelléki Református Egyházkerület megbízásából.