Kákics ma 188 lelkes kisközség Baranya vármegyében, a Sellyei járásban. A kis falut már a késő középkorban említik. Egykor gazdag vízivilág vette körül (a Mecsek és a Zselic területéről táplálkozó Fekete-víz, és a Drávából eredő Körcsönyei víz és mocsaras kiöntései), melynek emléke mára csak a térképeken köszön vissza.

Földrajzi és néprajzi értelemben Baranya vármegye délnyugati tájegységének, az Ormánságnak a része. Az Ormánságra jellemző módon lakosságának túlnyomó része református volt.

A község lakói főként állattartásból, szántóföldi földművelésből, gyümölcsészetből és a vizek sokszínű használatából éltek. A falu híres szülöttje Kiss Géza református lelkipásztor és néprajzkutató. Kiss Géza révén a földbirtokviszonyok és a demográfiai magatartás közötti összefüggések országosan is ismertté váltak, és az Ormánság, köztük Kákics az „egyke” (egygyermekes családmodell) hazájaként rögzült a köztudatban. Az utóbbi évek kutatásai azonban kiderítették, hogy nem egyedülálló jelenségről volt szó, a születéskorlátozás az ország más tájain is jelentős népességfogyást okozott, nemcsak a református vidékeken.

Kákics népessége a 19. század végétől napjainkig tartó demográfiai csökkenésnek és a jelentős ki- és bevándorlási folyamatoknak a hatására lényegesen átalakult. Az utóbbi évtizedekben más településekről, városokból is érkeztek új lakók, akik a „régi” kákicsiakkal együtt írják a falu jelenét.