A templom története

Kákics a középkorban minden bizonnyal templom nélküli falu volt. Nem ismerünk sem papjára, sem templomára utaló feljegyzéseket, régészeti bizonyítékokat. A ma is álló templomnak két előzményéről tudunk, amelyekről Kiss Géza kutatásai révén értesülünk.

Az első ismert templomról egy 1783-as bizottsági jegyzőkönyv tájékoztat. Ebben írják, hogy a kis kákicsi fatemplom 1724-ben készült, „paraszti kézzel”, vagyis iparos nélkül. A jelentés idején mind a négy sarka elkorhadt már, mivel a környező jobbágyházakhoz hasonlóan fatalpakon épült. Oldala polyvás sárral berakott sövényfal volt, „mint a faluban bármely más ház”, tetejét nád fedte. Mestergerendáján 1724-es dátum szerepelt. Méretei a következők voltak: hossza kb. 9,5 méter, szélessége 5,7 méter, magassága 2,85 méter. Építője 9 kákicsi és 8 marócsai telkes jobbágy és 2 zsellér volt. A régi kákicsi templom – az Ormánság egészére jellemző módon – torony nélküli kis oratórium (imaház) volt, amit árvíz esetén hörgő-fákon (görgőfákon) vontathattak el. E templomok utolsó példánya a kemsei volt, amely elé 1901-ben téglából tornyot emeltek, a talpas-vázas hajót pedig 1913-ban végleg elbontották.

Az idő vasfoga 2-3 emberöltő múltán azonban ezt az épületet is kikezdte, és új templom építése vált szükségessé. Ez lett a ma is látható templom, amit 1836-ban vettek birtokba a hívek. Falait téglából, kőből építették, mely kőműves és ács mesteremberek kezét dicséri. A falu népe a segédmunkák elvégzésével, fuvarozással és az építési költségek előteremtésével vette ki a részét az építkezésből. Az egykori vízjárta Ormánság templomait és temetőit a magaslatokon, „ormányokon” helyezték el, így az országos védettség alatt álló kákicsi református templom is a település legmagasabb pontján áll, a dombon lévő régi temető helyén.

A két település reformátusainak a száma a második világháború után drámaian lecsökkent. A hivatalos statisztikák szerint az 1930-ban még 373 főből álló gyülekezet 2022-re 31-re csökkent. Ennek csak részben volt oka a Kiss Géza által sokat korholt születéskorlátozás (egykézés). Talán ennél is erőteljesebben hatott a falut gyökerestől felforgató szövetkezetesítés, a központi források megvonása, a kuláküldözés, melyek elvándorlási hullámokat idéztek elő. A régi református falu java része szétszóródott, leszármazottjaik városokban és más falvakban élnek. Kákics 1980 óta szórványgyülekezet, a Sellyei Református Egyházközséghez tartozik. Az idők során a templom állapota jelentősen leromlott, a 2023-2024-ben zajló felújítással vált ismét látogathatóvá.

A felújításról

A 2022-2024 között tartó felújítási munkálatok során a műemléktemplomot is renováltuk. A tetőre új cserépfedés és hozzá csapadékelvezetés készült, a nyílászárókat a műemléki szempontok alapján cseréltük, javítottuk. A homlokzatot is felújítottuk, a belső térben pedig a falhibák javítása mellett egységes tégla padlóburkolatot készítettünk, az eredeti burkolat egy részének megtartásával. A templom a felújítás után alkalmas istentiszteletek, áhítatok, közösségi lelki alkalmak megtartására. Kulcsa a sellyei gyülekezetnél elérhető.

Érdekesség: Az emlékházban megtekinthető kiállítás üzenetének és tartalmának kiegészítéseképpen a templomban kamarakiállítást hoztunk létre, amely az előző kiállításból megmentett jellegzetes ormánsági fejfákat, a vidékre jellemző temetkezési szokásokat, Kákics lakosságát és templomait mutatja be.